2015. január 4., vasárnap

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

                                                             
Eredeti mű: Gone with the Wind


Eredeti megjelenés éve: 1936.

Európa, Budapest, 2006.

1184 oldal

 ISBN: 9630779617

Fordította: Kósáryné Réz Lola


Fülszöveg: Scarlett O'Hara, Észak-Georgia ünnepelt szépsége tizenhat esztendős, amikor e monumentális regény első lapjain találkozunk vele – és huszonnyolc, amikor elbúcsúzunk tőle. A közben eltelt tizenkét esztendő nem csak Scarlett életében sorsformáló időszak: átalakul szűkebb környezete, de tágabb pátriája, az amerikai Dél is – mert közben lezajlik az amerikai polgárháború, Észak és Dél harca, amely mindkét félnek mérhetetlen szenvedést okoz.

Margaret Mitchell, maga is a Dél szülötte, tízévi gondos kutatómunka után részletes és hű képet fest a háborús Dél megrázó hétköznapjairól s a vereség utáni újrakezdés megpróbáltatásairól.


A regény 1936-ban jelent meg Amerikában, s addig ismeretlen szerzőjét egy csapásra világhírűvé tette, néhány év alatt több millió példány kelt el művéből, s elnyerte a legrangosabb amerikai irodalmi kitüntetést, a Pulitzer-díjat. 1939-ben azóta is nagy sikerrel játszott filmet forgattak belőle Vivien Leigh, Clark Gable és Leslie Howard főszereplésével.


A szép Scarlett O'Hara viharos szerelmeiről és örök szenvedélyéről, a családi birtokról szóló regény lebilincselő olvasmány.




"– Ó, Rhett, miért kell háborúnak lenni! Nem lett volna jobb, ha a jenkik megfizettek volna a négerekért, ha szabaddá akarták őket tenni… vagy akár nekünk, hogy szabaddá tegyük őket.
– Nem a négerek miatt van ez, Scarlett. Ez csak kifogás. Háború mindig lesz, mert a férfiak szeretik. Az asszonyok nem, de a férfiak igen…"


Hosszú. Igen, méghozzá azért, mert Margaret Mitchell tizenkét évet átölelő csodálatot nyújtott át olvasóinak. Sokan megretten a kötet vastagságától Nekik üzenem: azonnal tessék kézbe venni és elolvasni!

Nem titok, élek-halok az amerikai polgárháborús történetekért. Csatafétis. Ez van.
Már nem egy aspektusból nekifutottam a témának, erre jön Mitchell, és mutat valami egészen újat. És nem csak a történettel, hanem a szereplők személyiségfejlődésével is.

Kezdjük az elején:

(...)– És nekem Tara sem kell! Minek a föld, ha...
Azt akarta mondani: ha nem lehet az ember annak a felesége, akit szeret. De nem volt ideje rá. Gerald O’Hara ráordított:
– Micsoda? Azt mered mondani nekem, te, Scarlett, a saját leányom, hogy Tara neked semmi? Értsd meg, hogy a föld az, ami a legértékesebb a világon! A föld örök, más minden elvész, más minden elmúlik! Ezt ne felejtsd el soha!



Katie Scarlett O'Hara Tara féltve őrzött, gyönyörű büszkesége.
Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hiú fiatallánnyá váljon. A gavallérok körülrajongják, szeme azonban csak egyetlen fiút lát: Ashley Wilkes-t. 

"Ashley titokzatossága úgy izgatta Scarlett kíváncsiságát, mint a zárt kapu. Mindaz, amit nem tudott megérteni, csak még mélyebbé tette szerelmét. Soha nem kételkedett abban, hogy a fiú hamarosan megvallja majd érzéseit. Nagyon fiatal volt, és nagyon el volt kényeztetve."


Csélcsap, önző, irigy és utálkozó.


De a háború megváltoztatja, a körülmények a szeleburdi, oktalan csitriből erős, kemény nőt faragnak. Ő lesz az első feminista, akire nők több generációja tekint példaként.
Megsúgom, van is miért. De amíg az ember csak a filmet látja, eme szavak üresen hathatnak. A könyvet olvasni, átélni kell ahhoz, hogy tisztán láthassuk Scarlett jellemét.
"Nem szabad elmennie Taráról. Nem hagyhatja el gyáván. Hozzátartozik ehhez a vörös agyagföldhöz. Benne gyökerezik az élete a vérszín termőföldben, és ebből kapja az erőt és táplálékot, akár a gyapotcserjék.
(…)
Tara az ő sorsa. Itt kell megharcolnia a maga harcát, és győznie kell."


Rhett Butler lehetne a hős lovag. De ő nem az a típus.
Sokakban ellenérzéseket kelthet, én viszont feltétel nélkül imádtam. Van benne valami megfoghatatlan, ami igencsak felkelti az olvasó kíváncsiságát.
Sosem tudjuk, mi lesz a következő lépése, húzása.Már csak emiatt is kedvelnem kell.

És meglátja Scarlett gondos - még maga előtt is felhúzott - álarca mögött az értékes nőt is.

Szerintem ők ketten minden idők legjobb, legösszeillőbb párosa.


"Szeretem, Scarlett, mert annyira olyan, mint én. Árulók vagyunk, kicsikém, önzőek, számítók. Fütyülök rá, ha az egész világ felfordult is, csak nekünk legyen jó dolgunk."


A mellékszereplők között volt rengeteg szerethető figura. Első számú kedvencem természetesen Mammy volt, a vén házsártos, de hatalmas szívű néger szolgáló. De nagyon kedveltem még Mrs. Tarletont, és még Melaniet is, aki egy hihetetlenül simulékony, ámde bátor teremtés benyomását keltette bennem.

Persze a rosszak sem maradnak ki, de velük nem rontanám el a bejegyzést.

A végét pedig mindenki ismeri. Nem tudom, ha mondjuk máshogy vet véget az írónő Scarlett történetének, szerettem volna-e ennyire.

Margaret Mitchell unalmában kezdett dolgozni az Elfújta a szélen. Az írónő 25 évesen egy lassan gyógyuló bokatörés miatt kényszerült hosszú pihenőre. Egy idő után második férje, John Marsh megelégelte, hogy zsákszámra kellett hazahordania a könyvtári könyveket a lábadozónak, és kifakadt, hogy most már inkább írjon egy könyvet a sok olvasás helyett.John Marsh, neved áldott mindörökké!
És ha megengeditek, pár szót az filmről.


Akkor most őszintén bevallom, milliószor láttam a filmet a regény elolvasása előtt.


Számomra minden idők legjobb könyvadaptációja. Az eltelt immár 76 év során egyetlen egy könyvből készült film sem tudta azt a fajta hangulatot visszaadni, amit Victor Fleming, George Cukor és Sam Wood alkotása nyújtott nekünk.

A szereplők egytől egyig el lettek találva, Vivien Leigh-nél alkalmasabb Scarlett-et el sem tudnék képzelni. Mondom ezt úgy, hogy több mint 1400 jelentkező közül választották ki, és a stúdió által meghirdetett szavazáson mindössze 1(!!!!) szavazatot kapott a könyv rajongóitól.

És hát az ominózus mondat Gary Cooper szájából: „Büszke vagyok arra, hogy Clark Gable fog pofára esni, és nem én!” De Mr. Gable nem esett pofára, mert ő az egyetlen Rhett Butler.

Számomra meghatározó könyvélmény, 5/5.

Reading Challenge 2015. 18.pontja ( Pulitzer-díj)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése