2015. január 4., vasárnap

Kresley Cole: Poison Princess - Méreghercegnő ( The Arcana Chronicles #1.)

Eredeti mű: Kresley Cole: Poison Princess

Könyvmolyképző, Szeged, 2014.

474 oldal 

ISBN: 9789633991282 

Fordította: Szoboszlay Anna

Sorozat: Az Arkánum Krónikák ( The Arcana Chronicles )


Fülszöveg: A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort? 
Kiben bízhat Evie?

Kresley Cole, mint YA író? Ezt meg kellett néznem magamnak.
És bevallom, még a fülszöveget sem olvastam el, mert KC nekem már márkanév, garantált a lehengerlő siker.
(Mert Gaspard -t is bele kellett csempésznem...)
De mikor kihozta a futár, elvetemült módjára széttéptem a csomagolást...és kiemeltem. Megfordítottam. Akkor jött a sokk. Megint egy tinirománc? A manóba, ehhez most nincs kedvem. De ez a csúnya-csúnya könyv elsírta magát, mert annyira szerette volna, ha olvasom ( jelzem, nem fogyasztok tudatmódosítókat, de eskü, így történt ). 

Aztán belevágtam.
Majd magával ragadott.
Az egész világ, meg a szemszögváltás szokatlan módja.


Már maga a fogalom, hogy "posztapokaliptikus" is egyfajta újdonság volt. 
Emellé megkapjuk az arkánumok világát, ami teljes mértékben lenyűgöző, nem mellesleg pedig váratlan fordulatokkal, meglepetésekkel teli.


És akkor a szereplőkről.

Jackon. Deveaux. Hát, hogy úgy mondjam: imádjuk a jó öreg Jack-et. Az egyik legnagyobb badass, cajun, tapló, motorozik, piál ( JD-t, adj egy pacsit, Jack!) és nem tesz lakatot arra a mocskos pofájára.
És ezzel Cole asszonyság alkotott még egy imádompasit a sok vérfarkasa, vámpírja, meg scarbaja mellé.






"– Jackson, tényleg annyira rossz vagy, mint mondják? 
Vigyorogva nézett rám a flaskája mögül. 
– Ezerszer rosszabb, fille."


Evie-vel viszont nem indult felhőtlenül a kapcsolatunk. Sosem bírtam az ilyen felszínes libákat.
Cole eddigi hősnőit mindig, kivétel nélkül imádtam. Jelen hölgyike teljesen más tészta volt.
Az első százvalamennyi oldalon azzal voltam elfoglalva, hogy a hajamat szálanként tépkedtem ki a kiscsaj meg a slepje miatt. Ez elment vadászni, ez meglőtte...
És aztán jött a Villanás.
És akkor valahogy megenyhültem irányába.


"Nem vagyok haszontalan kiscsaj, cajun, hanem egy sérült lány. És ha tudnád, mi folyik az elmémben, keresztet vetnél, és elfutnál az ellenkező irányba."


Habár még mindig idegesített a Jacksonhoz való hozzáállás - vagy éppen nem állása -, kezdtem megérteni őt is.
Aztán ahogy barangoltak kettecskén, Serena ( akit egyébként egyenesen gyűlöltem ) megjelenésével kapott egyet a körmére. És itt volt a nagy áttörés. Mert ott kezdtem el úgy istenigazából kedvelni.
Mert egyébként nem is az, akinek az elején mutatja magát. De hogy ezt megtudjuk, el kell olvasni a könyvet.

De nem kérdés, Evie és Jackson párosa egy Molotov-koktéllal ér fel. Without question.


KC hozta a megszokottat, így a jár az 5/4,5 ★
A fél pont levonás a hatalmas függővégnek jár, mert nagyon durván ott leng minden a levegőben.













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése