2015. január 21., szerda

Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója (Bevelstoke-trilógia #1.)



Eredeti mű: Julia Quinn: The Secret Diaries of Miss Miranda Cheever

Eredeti megjelenés éve: 2007

GABO, 2012
400 oldal 

ISBN: 9789636895792 

Fordította: Palásthy Ágnes

Sorozat: Bevelstoke-trilógia

Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1810. március 2.
Ma szerelmes lettem.


Tíz éves korában Miranda Cheever nem sok jelét mutatta, hogy nagy szépség lesz majd belőle. És a kislány már tíz évesen is képes volt elfogadni a társadalom elvárásait a jövőjét illetően. Egészen addig, amíg egy délután Nigel Bevelstoke, a jóképű és elegáns Turner vikomt ünnepélyesen kezet nem csókolt neki, és megjósolta, hogy egy nap majd belenő a testébe, és éppen olyan szép lesz, mint amennyire már okos. És Miranda már tíz évesen is tudta, hogy örökké szeretni fogja Turnert.

Ám az eljövendő évek, amelyek kegyesek voltak Mirandához, nem bántak kesztyűs kézzel Turnerrel. A lány valóban olyan vonzó lett, mint ahogyan azt a vikomt merészen megjósolta azon az emlékezetes napon, a férfi viszont magányos, megkeseredett ember, akit meggyötört az élet. Összetörték a szívét, és úgy érezte, már soha nem lesz képes szeretni. Ám Miranda sosem feledte azokat a szavakat, amelyeket a naplójában egykor papírra vetett, és nem engedte, hogy ez a szerelem, amely az élete értelme, csak úgy kicsússzon a keze közül…

"A csendes típus néha a legérdekesebb."

Új kedvenc Quinn könyvet avattam. Megmondom őszintén, egy ideje halogattam az elolvasását. Mert mi van akkor, ha nem nyújtja azt, mint mondjuk a Bridgerton család? Azonban, olyan időszakom van, hogy KELLett egy laza, romantikus, zéró dráma JQ sztori. És máris jobban érzem magam.

A modern kor Jane Austen-je megint tudott újat hozni. 

Igen, romantikus, igen, nem kell hozzá nyolc diploma, csak élvezni kell. Hagyni, hogy a történet sodorjon magával. Mint általában a romantikus műveknél. Természetesen most is hatalmas farsúlyt kapott a humor. Hála az égnek, nagyon csípem a nő humorát.

Eszméletlenül bírtam az alapsztorit. Azt, hogy habár az elején gyermeki rajongásnak tűnhet, Miranda mégis kitartott gyermekkori szerelme mellett. És ez a naplóvezetés! Némelyik bejegyzésen annyit nevettem, hogy már fájt az oldalam.

Miranda számomra egy kicsit Penelope volt, de nem szándékozom összehasonlítani őket. Független, belevaló, de nem harsány módon, mint mondjuk Olivia barátnője. Egy dolog zavart, méghozzá az, hogy olyan könnyen vette a dolgokat. Elég hamar túllendült szinte mindenen, kivéve azon, hogy Turner nem tudta bevallani, hogy szereti. Itt volt egy kis képzavarom. Ennek ellenére egyik kedvenc JQ hősnőm.

Turner-t nagyon bírtam. Igaz, megkeseredettnek tűnik, valójában nem az. Gondoljunk csak arra, hogyan csipkelődött Miranda-val, vagy éppen, hogy kezelte, mikor várandós volt. Meg amikor megszületett Caroline, hogy babusgatta és beszélt hozzá. Szóval, amelyik kutya ugat... Felkerült Colin Briderton mellé a dobogó legfelső fokára.

"– Jó napot, cicus. 
A lány felnézett és sóhajtott, meg a szemét forgatta. 
– Ó, hát maga az. 
– Hát nagyon remélem, más nem becézgeti így."

Minden megvolt benne, ami kell egy történelmi-romantikus regénybe. Mégis, ami kiemelkedő, egyértelműen a helyzetekbe rejtett humor. Ez csalhatatlan Quinn-specialitás.

Reading Challenge 32.ponja 1/3.

Abszolút nem elfogultságból: 5/5.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése