2015. január 11., vasárnap

Eloisa James: Szelíd szépség (Tündérmesék #2.)

Eredeti mű: Eloisa James: When Beauty Tamed the Beast

Eredeti megjelenés éve: 2011

General Press, Budapest, 2014

320 oldal · ISBN: 9789636435431 · Fordította: Szigeti Judit

Sorozat: Tündérmesék/ Fairy Tales



Fülszöveg: Linnet igazi Szépség. A báli szezon legszebbjeként ahhoz mehetne feleségül, akihez csak akar, ám egy ártatlan flört és egy rossz döntés mindent megváltoztat. Jó hírén folt esik, így nincs más választása, mint hogy hozzámenjen a rossz természetéről elhíresült őrgrófhoz, Piers Yelvertonhoz, a Szörnyeteghez. Ehhez azonban először meg kell győznie a férfit arról, hogy elvegye… Piers egy gyermekkori sérülés miatt mogorva, magának való ember lett, akiről azt pletykálják, képtelen bensőséges kapcsolatot kialakítani a nőkkel, és mindenféle asszonyi vonzerőnek ellenáll. A talpraesett Linnetet azonban nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon a kihívások elől. Két hetet ad magának arra, hogy elérje, a világtól elzárt walesi kastélyban élő férfi visszavonhatatlanul belészeressen… Ám a lány egyvalamivel nem számol: hogy kettejük párbajában elveszítheti a szívét… 
Eloisa James (Éjféli csók) legújabb regényében a Szépség és a Szörnyeteg találkozásának lehetünk tanúi, végigizgulhatjuk ennek a káprázatosan fordulatos és humoros regénynek minden pillanatát: vajon a Szépség megszelídíti a grófot, vagy a Szörnyeteg végérvényesen darabokra töri Linnet szívét és álmát, hogy ő is megtalálja a boldogságot?


Mióta csak az eszemet tudom, a Szépség és a Szörnyeteg a kedvenc mesém. És évek óta Dr. House fan vagyok. Hogy ez utóbbit miért írom? Később kiderül.

Eloisa  James újabb tündérmesével varázsolta el az olvasókat. Igaz, nem ragaszkodott minden mozzanathoz, mégis, ugyanolyan szerethető volt számomra ez a mese is, mint az eredeti.

Piers abszolút nem a Szörnyeteg volt számomra. Sokkal inkább Dr. House. És akkorát röhögtem, mikor elolvastam a jegyzetet, ahol is James leírja, hogy tulajdonképpen a szarkasztikus dokiról lett mintázva főhősünk. Ez  a húzás nekem nagyon tetszett. A 18. századi H. .

Linnet szerethető főhősnő, habár helyenként kicsit megrázogattam volna, hogy kerüljön már ki a saját bája alól. Mivel családja és környezete is csak egy üres szépségnek látja, ő maga is hozzászokott már, hogy csak ennyi. Holott nem, de annyira zavart, hogy egyáltalán nem akart erre rájönni. De persze Piers-ünk segített neki ebben.

A herceg és volt neje voltak a csúcspont. Remek példák arra, hogy sose késő újrakezdeni. És hogy mindig van második esély.
A komornyik is nagyon szimpatikus volt, és ott van persze Gavan is, aki egy kis aranybogár. A kacsák meg...haláli hasonlat.

A vége pedig annyira édesre sikerült, hogy egy tíz percet csak vigyorogtam.


Jár az 5/5, remélem, EJ még sok ilyen édes sztorit önt szavakba.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése